BEMUTATKOZÁS
‘Cukrász leszek…!’
Világ életemben imádtam sütni-főzni. Bármilyen fáradtan is értem haza a munkából, a konyhai alkotás valahogy mindig kikapcsolt, stresszt oldott, sikerélményt adott. Sokáig csak a családomat, barátaimat, munkatársaimat kényeztettem a különböző – jellemzően hagyományos házi – süteményekkel. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy egy-egy nagy családi ünnepen, baráti összejövetelen nem győztem bezsebelni az elismerő szavakat a feltálalt finomságok miatt.
Alapvetően szerettem a munkámat, sikeres voltam a szakmámban, egyre feljebb ívelt a karrierem, jól kerestem, szép környezetben éltem, tulajdonképpen mindennel elégedett lehettem. 2015 nyarán mégis úgy éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. A nagy lányom már felnőtt, önálló családot alapított, nekem volt már 3 diplomám, humán vezetőként dolgoztam egy nagy államigazgatási szervnél, szabadidőmben sportoltam, utazgattam, de mégis… elkezdett bennem bizseregni, hogy valamit még kellene tanulni.
De mit? Szerezzek egy negyedik diplomát? Őszintén szólva nem sok kedvem volt hozzá, és értelmét sem láttam. Beiratkozzak valamilyen tanfolyamra? De mégis mire? Böngészgettem az interneten… és akkor hirtelen beugrott, hogy mi is az ami az egyik legnagyobb örömöt okozza nekem, amiben kiélhetem a kreativitásomat, amiben mindig sikerélményem van?
Igen, ez az… cukrász leszek!!!!!
Akkor még csak hobbynak, időtöltésnek, erőpróbának gondoltam, de aztán…..mi lett belőle? Őszintén megvallva az OKJ-s képzés nem azt a tudást adta amit vártam, de a vizsga feltétele volt, hogy 150 óra gyakorlatot is kellett szereznem. Szerencsémre a távolabbi családomban van egy nagyon hangulatos kis családi cukrászda, a Békeidők cukrászdája. A nyári szabadságomat náluk töltöttem, és ez meghatározóvá vált a további életemre. Elvarázsolt a piskóták, mousse-ok, torták, pogácsák, cake popok, cupcakekek világa…..elvesztem. Azt éreztem: ez az, én ezt akarom csinálni. De aztán győzött a józan ész, vissza a munkahelyre, a hétköznapokba, a hétvégi, otthoni sütögetésekhez. Úgy tűnt a cukrászkodás megmarad hobbynak, a kis kávézó, cukrászda pedig álomnak.
De az élet, nagy rendező, vagy inkább úgy mondanám: csábító. Mindig elhúzza a mézes madzagot, oda kínálja a lehetőséget, nekünk csak el kell dönteni élünk-e vele. Nekem kettőt is nyújtott. Megismertem a páromat, aki – persze hogy nem véletlenül – szintén imádja a gasztronómiát, különösen a grillezés, a barbecue világa ragadta meg. Olyannyira, hogy ez a hobby neki már a hivatásává is vált, fantasztikus grill birodalmat épített fel a GRILLTÁRSASÁG-ban. Engem is magával ragadott a lelkesedése és vásároltam magamnak egy csodás PRIMO kerámia kemencét. Eltökéltem, hogy tanulni, kísérletezni fogok ebben a világban. A legtöbbünknek a grillezésről, a nyílt tűzön hirtelen hús sütés – tarja, legfeljebb csirkemell, esetleg zöldségek – na jó a beavatottabbaknak a barbecue-zás, low and slow, meg ilyesmik jutnak eszünkbe. De hogy a kültéri kemencében sütiket, kenyereket, pogácsákat is lehet sütni, az már kevésbé magától értetődő.
Aztán, 2017 nyarán – épp Madeirán nyaraltunk a kedvesemmel – egy kedves ismerősöm üzenetet küldött a hamarosan induló TV-s amatőr cukrász verseny felhívásával. A párom noszogatott: “ez épp Neked való, jelentkezz”! Kicsit még vacilláltam, de ő nem tágított. Együtt írtuk meg a jelentkezésemet, kerestük a süti fotókat és még onnan küldtük el az e-mailt. Még haza sem értünk a nyaralásból, amikor behívtak az első castingra.
Aztán már nem volt visszaút ….még két válogatásra kellett elmennem, és máris az IDESÜSS, az ország nagy amatőr cukrász versenye forgatásain találtam magam. A verseny pedig olyan jól sikerült, hogy büszkén mondhatom el, a döntőbe jutva, az ország három legjobb amatőr cukrászának egyike vagyok.
Na igen, a verseny! Azt hiszem ez volt az a pont, ahol eldőlt a további sorsom. A hobbyból lassan hivatás lett, az időm jelentős részét ez után a sütés fogja kitölteni.
Pár hónap útkeresés és gondolkodás után pedig az is eldőlt, hogy nem nyitok cukrászdát, vagy kávézót. 2018. október 26-án pedig elindult a Grill-ázs Sütisuli. Azóta szinte minden péntek délután tematikus workshopokon együtt sütünk Veletek. Boldog vagyok, hogy már több százan jöttetek el Hozzám tanulni, sőt sokan vagytok, akik rendszeresen vesztek részt a süti-délutánokon. Jönnek barátnők, anya-lánya párosok, anya-fia párosok, komplett családok, és nem csak hölgyek, de egyre többször férfiak is. 🙂 Vannak akik az ország távoli részeiből utaznak a Sütisuliba, időt, fáradságot nem kímélve. Elképesztő!
Úgyhogy nekem most már a süti az életem! Örülök, hogy itt vagy és olvasod ezt, mert ez azt jelenti, hogy Te is szereted a sütit. Ígérem mindig hozok újdonságokat, recepteket, praktikákat, olvashatsz eseményekről ahol részt veszek, és mostmár itt is jelentkezhetsz a Sütisuli workshopjaira.